A siker kulcsa a csapat

Tősgyökeres hajdúszoboszlói családból származom, édesanyám egy nagy múltú helyi szállodában volt recepciós később szállodavezető-helyettes, édesapám a korábbi áramszolgáltatónál, a TITÁSZ-nál dolgozott művezetőként, később közvilágítási hálózat tervezőként. A munka mindig fontos szerepet játszott és értéknek számított a családomban, édesapám még hétvégenként is eljárt dolgozni, hogy jó életszínvonalat biztosítson számunkra. 

Mozgalmas gyerekkorom volt. A nyarakat a testvéremmel és unokatestvéremmel az apai nagyszüleinknél töltöttük, akik jómódú gazdálkodó emberek voltak. A földek művelése mellett libát, kacsát, csirkét, disznót tartottak. Emlékszem, egész nap kint lógtunk a mezőn, ahová reggelente nagyapám kihajtotta a libákat. Volt időszak, amikor kétezer libája is volt a nagyszüleimnek, ezen a vidéken nagyon sokan éltek libatartásból. Évente kétszer, háromszor volt disznóvágás, mindig jó hangulatban zajlott, nagyanyám sütötte a pogácsát, és reggelire hagymás vért ettünk.

Az anyai nagyszüleimet nem ismertem, sajnos korán meghaltak, pedig az üzleti vénámat valószínűleg az anyai nagyapámtól örököltem. Nagyapám vendéglősmester volt, 1939-től négy évig bérelte és vezette a híres Hortobágyi Csárdát, amely a Kilenclyukú híd tövében 300 éve várja a vendégeket. A 40-es években nagyapám és nagyanyám együtt nyitotta meg Hajdúszoboszló első vendéglőjét, a Kishangyát, amely évekig a helyiek kedvenc étterme volt. Esténként nyolctagú cigányzenekar húzta a talpalávalót. Aztán jött az államosítás és mindenüket elvették. 

Tizenkét éves koromtól munkát vállaltam nyaranta, az első években kőművesek mellett dolgoztam, később éttermekben pincérként. Szerettem dolgozni. Sokkal jobban éreztem magam, ha a saját keresetemből vehettem meg valamit, mintha a szüleimtől kértem volna pénzt. 

A tanulás nem tartozott a kedvenc időtöltéseim közé, az általános iskola után fogalmam sem volt, hogy mi az, ami érdekel. Apám azt javasolta, menjek villamosipari technikumba, mert villanyszerelőkre mindig szükség lesz, és később esetleg az elhelyezkedésben is tud segíteni. Sok barátom volt az iskolában, az osztály „bohócaként” mindent elkövettem az osztálytársaim szórakoztatása érdekében. A tanárokkal kapcsolatban ezt már nem tudom elmondani. Emlékszem, hogy harmadikban külön megemlékezett rólam a tanári kar, és megkaptam „az iskola legnyugodtabb, az órát sohasem zavaró diákja címet”. Ezt az oklevelet egy fordított napon vehettem át. 

A 80-as évek második felétől sok külföldi, főleg német vendég nyaralt nálunk. Voltak, akikkel jó barátságba kerültünk. Egy 56-ban kivándorolt család éveken keresztül járt hozzánk, és 1994-ben meghívtak magukhoz három hónapra nyelvet tanulni. A házigazda autószerelő műhelyében kaptam kisebb feladatokat, és közben ismerkedtem a német nyelvvel. Nagyon jól éreztem magam Németországban. Más volt minden. A minőség, a precizitás, a városok, a boltok választéka, a szolgáltatások, az autók. Mintha egy másik világba csöppentem volna. Mindezek ellenére alig vártam, hogy hazajöhessek. Várt a barátnőm, aki ma már 22 éve a feleségem. A következő tavasszal egy müncheni céghez mentem, ahol lakatosként dolgoztam néhány hónapot. Itt ismertem meg a precizitás és a munkamorál fogalmát.

Egy ismerősöm segítségével később Lipcsében vállaltunk munkát a testvéremmel. Vasbeton szerkezetet fúrtunk egy épülő társasházban. Kemény fizikai munka volt, de kéthetente fillérre pontosan megkaptuk a fizetésünket. A motivációink és a lendületünk töretlen volt. A fővállalkozó munkánk elismeréseként egy este meghívott bennünket vacsorára. Az első pillanatban el sem hittem, de fantasztikus érzés volt megtapasztalni azt a fajta kedvességet és közvetlenséget, amitől 21 évesen egyenrangú partnernek érezhettem magamat.

Egy külföldi építőanyag-gyártó vállalat éppen ekkor keresett területi képviselőket. Jelentkeztem, felvettek. A német nyelvtudásomnak köszönhetően az osztrák tulajdonossal sikerült közvetlen munkakapcsolatba kerülni. Valószínűleg célja volt velem, mert egyre gyakrabban kérte ki a véleményemet a piacról, a konkurenciáról, az üzleti folyamatokról. Az értékesítésben elért eredményeimnek köszönhetően hamarosan felkért a kelet-magyarországi régió vezetésére. Ezek után egyre nagyobb késztetést éreztem, hogy képezzem magam, ezért felvételiztem a Károly Róbert Főiskola gazdálkodási szakára, ahol közgazdász diplomát szereztem. Miután mélyebben megismertem a cég szervezeti kultúráját, az egyre terhesebbé vált számomra. Olyan vezetői attitűdöket tapasztaltam meg, amellyel nem tudtam, és nem akartam azonosulni. Sem morálisan, sem emberileg. Tény, hogy nagyon sokat tanultam a cégnél, de azt tudtam, hogyan nem fogok viselkedni és bánni az emberekkel, ha egyszer saját vállalkozásom lesz. 

2005-ben döntési helyzetbe kerültem. Egy nemzetközi cégnél vezetői pozíciót ajánlottak, de engem jobban izgatott, hogy mit lehet kihozni egy induló vállalkozásból, ahol szintén várt egy lehetőség. Ez volt a TELL. Végül úgy döntöttem, hogy kipróbálom magam, és a „kalandot” választottam. Néhány évig minimális fizetésért dolgoztam, és abban maradtam a két tulajdonossal, hogy ha értékelhető eredményt tudok felmutatni, akkor tulajdonosi részesedést szerezhetek a cégből. Így történt!  

Pestre költöztem néhány hónapra, hogy közvetlen kapcsolatot építsek ki a potenciális ügyfelekkel. Alaposan felmértem a piac igényeit, ezek alapján fejlesztettünk és értékesítettünk. Új termék- és szolgáltatási ötleteket vizsgáltunk meg, amelyekből néhányat sikeresen meg is valósítottunk. Pár éven belül jelentős növekedést értünk el, tovább fejlődhettünk. 2007-től saját gyártási kapacitást hoztunk létre. 2013-ban egyik társunk kiszállt a cégből, és ketten, Rózsahegyi Róberttel vittük tovább a vállalkozást.  

A személyiségem alakulásában jelentős szerepe volt a sportnak. Kipróbáltam különböző sportágakat, de egyikben sem voltam tehetséges. Ennek ellenére mindig sportoltam, mert a sport fizikai és mentális erőnlétet, kitartást biztosít. Fontosnak tartom a tanulást is. Szerintem szinte mindegy, hogy mit tanulunk, csak ne engedjük, hogy ellustuljon az agyunk. Engem például nagyon érdekelnek a pszichológiai hátterű, az emberi személyiség összetettségét leíró, a személyes kompetenciák fejlesztésére irányuló elméletek, és azok gyakorlati alkalmazásainak lehetőségei. Jelenlegi tanulmányaimat is ebben az irányban folytatom.

A hobbim a motorozás. Harminc éve, 16 évesen vettem meg az első „vasamat”, egy ETZ 250 motorkerékpárt. Ma egy 1250 RT-vel túrázok, de nem a sebesség, hanem az utazás élménye vonz. A kanyargó szerpentinek mellett a természet szépsége nyűgöz le. Az útjaink közül soha nem felejtem el azt a közel 5000 kilométeres amerikai túrát, amit két évvel ezelőtt a feleségemmel teljesítettünk. A motorozás másik nagy élménye, hogy rengeteg érdekes embert ismertem meg, ráadásul csapatban nyomatni semmihez sem hasonlítható érzés.

Feleségemmel és gyermekeimmel ma is Hajdúszoboszlón élek, 18 éves lányommal, 15 éves fiammal, valamint két kutyánkkal, Dióval és Mandulával.

Végül néhány szó a TELL jövőjéről. Az elmúlt években kiemelkedő tudású szakemberek csatlakoztak a TELL-hez, egy ütőképes, elszánt csapat jött létre. 2015-ben cégünk teljesítményét az „Év Vállalkozója Díjjal” ismerte el a VOSZ. 

Közben három belföldi és egy romániai leányvállalatot hoztunk létre, új termékeket és szolgáltatásokat fejlesztettünk. Felügyeleti rendszereinkkel olyan cégek bizalmát is elnyertük, mint az Audi Hungária, a Magyar Posta, az OKF és a HELL. 2021-re 40 országban értékesítettünk TELL-termékeket, a 2010-ben easyTRACK néven bevezetett járműkövetési szolgáltatásunkat mára 4000 vállalat veszi igénybe. 

A 2021-es év nemcsak a világjárványról, de a chiphiányról is szólt. A nehézségek ellenére két termékvonal fejlesztését is megkezdtük. Az egyik termékcsalád főként az okosotthon-támogatással, és a Google Cloud használatával jellemezhető. A másik, kiegészítő modulokat támogató, szintén új technológián alapuló termékeket fog tartalmazni, amelyhez ipari kivitelű relé- és bemeneti modulokat lehet csatlakoztatni. Ezek a fejlesztések lehetőséget adnak arra is, hogy a termékek közvetlenül kommunikálhassanak egymással, létrehozva ezzel a TELL-termékek saját hálózatát.

Mindkét termékcsalád alapjait sikerült elkészíteni a 2021-es évben, így hamarosan a TELL kínálatában is megjelennek. 

Járműkövetési területen is folyamatosan fejlesztettünk, az ügyfelek részére sokféle egyedi igényt elégítettünk ki. A 2022-es év egyik legfontosabb újdonsága egy önálló, automata tachográf-letöltő rendszer, amely telematikai szolgáltatóktól függetlenül nyújt lehetőséget a gépjárműbe telepített tachográfok adatainak távoli letöltésére. 

A másik fejlesztés célja, az útdíjbevallási szolgáltatás európai kiterjesztése, amely eredményeképpen 20 országra terjesztjük ki szolgáltatásunkat. 

A partnereink támogatását illetően, egy következő szintre szeretnénk lépni. Az idei évtől minden eszközzel azon fogunk dolgozni, hogy a szakemberek megelégedettségét elérjük. Ennek érdekében közvetlen vásárlási lehetőséget és műszaki támogatást biztosítunk. Célunk, hogy a TELL eszközöket használó szakemberek, gyors, és szakértői támogatást kapjanak. 

A „TELL Megoldások” Facebook csoport elindítása ennek a törekvésünknek az egyik fontos eszköze. 

Nagyon bízom abban, hogy a szakmai rendezvényeinken, személyesen is találkozhatunk 2022-ben!